Mindig rólatok...

Hazafelé az éjszaka közepén,kihalt városrészeken át,halk relax zene zümmög a Petőfin,a motor duruzsol halkan,a fűtés pedig nyöszörögve küzd,mert tudja,hogy küzdeni érdemes...Küzdök és küzdenék énis,míg van erőm.Nem tudom,hogy a nevem választott engem,vagy én váltam azzá,amit a nevem megkíván,de most már értem,miért vagyok én éberen őrködő.Én vagyok az,ki még az őrzők álmát is őrzi,ki megvárja,míg minden elcsendesül.Saját álmaim őrzője is én vagyok,hát aludjatok csak,majd én vigyázok rátok,míg fel nem keltek,hogy aztán én aludjak el nyugodtan,ha jön a reggel,mert akkor már tudom,hogy titeket megmentettelek!