Kérlek gyere,siess,úgyérzem zuhanok...úgyérzetem,minden ami az enyém,biztos, de úgy látszik megtaláltam az utat a semmibe és megpróbáltam elszökni. Visszaüvöltöttem,mikor a vihar zúgott de az volt az utolsó lehellet. Azt akarom mondani, kérlek fogd a kezem. Mikor lenézek,látom hogy vége mindennek, és úgy tűnik,az egész az én hibám, mert úgy éreztem az út,amit találtam, vezet valahová. Könyörögtem az égnek,de az volt az utolsó lehellet. Szomorú a tekintet,de még mindig úgy érzem, valami maradt nekem, hát kérlek gyere,maradj velem, mert úgy érzem, valami tényleg maradt nekem...valami belőled és belőlem.Tudod,néha azt kívánom bárcsak olyan lehetnék,mint az eső...ha megtörténne,egy percig se várnék,hogy összekapcsoljam a lelkünket,ahogyan a föld összeköti az eget és a földet,még akkoris ha azok soha nem érhetnek egymáshoz.